2012. november 29., csütörtök

Régi idők vendéglői V.- Szálloda a Magyar Királyhoz

A Vörös Ökör sokáig Sopron egyetlen fogadója volt, melyet aztán átépítettek, modernizáltak, s 1833-ban, Magyar Király néven, de ugyanazon a helyen nyitottak meg. A Magyar Királyból mára sajnos mindössze levéltári legenda maradt, nem árt tehát, ha megpróbáljuk szélesebb körben is felidézni ezt az „arany időszakot”.

A múltkor már bemutatott fogadó életében 1833-ban új időszámítás kezdődött. Ebben az évben Hofer Péter vette meg, aki régi soproni család sarja volt, nagykereskedő és a maga korában a haladó polgárok vezetője, Széchenyi István egyik kitartó híve. Fő mozgatója a takarékpénztár megalapításának, amellett a Zeneegyesület támasza, egyúttal, mint hegedűs is gyakori szereplője a hangversenyeknek. A rozzant Vörös Ökör az ő tulajdonában szépen megújult. Fényesen átalakította, berendezte, kávéházzal bővítette, így aztán régi neve sem maradhatott a cégtáblán.
A Magyar Király Sopron legelegánsabb szállodája lett. Neves vendégei általában ott szálltak meg, az lévén a legelőkelőbb fogadó. 1840-ben nem kisebb vendége volt, mint a zongorakirály, Liszt Ferenc. Ott játszódott le az az érzékeny jelenet, miszerint a fiatal művészt falujának küldöttsége kereste fel; mikor Liszt észrevette egykori tanítóját, odasietett hozzá és kezet csókolt neki. 1840 nemcsak Liszt látogatása miatt nevezetes. Ekkor született a fogadóban a csaposnak később világhírűvé vált fia, Angeli Henrik. Rajztehetségét az egyik törzsvendég, Pálmai festő fedezte fel, rábeszélésére a 11 éves fiút nagybátyja, egy bécsi gazdag viaszárus képeztette ki. Neves portréfestő lett, világszerte vetekedtek érte, hogy megszerezhessék a képeit. Angeli mama a hírek szerint szépség volt, és kedvéért is sokan jártak a szálló éttermébe, maga Széchenyi is ebből a célból látogatott oda, de mint naplójában írja, a „Magyar Királyné”-t nem láthatta.

1846-ban ismét a Magyar Király látta vendégül Lisztet hangversenye alkalmából. Persze Sopronba gyülekezett a közeli megyékből is, aki szerette a zenét. Liszt szomszédságában egy sereg fiatal leány lakott. Mikor a nagy nőbarát ezt meghallotta, az egész szépnemet meghívta a maga szobájába és pazar hangversenyt rendezett a tiszteletükre. 1847 volt a soproni idegenforgalom nagy teherpróbája: országos tudós kongresszust tartottak az évszázados falak között. A néhány száz részvevőt persze nem lehetett a fogadókban elhelyezni, egyébként is a gazdagabb polgári családok vetekedtek értük, de azért jutott nevezetes vendég a Magyar Királyba is, többek közt Szelestey László költő, a Bach korszak idején bebörtönzött vértanú, továbbá Erdélyből Gyulay Lajos és egy Kemény gróf.
A legendás szállóban Ferenc József is megfordult 1884-ben, miről is emléktábla készült a lépcsőházban. De a korabeli újságok vendéglistája szerint csak úgy özönlött oda a sok kényesebb igényű látogató. Vonzó erő volt a nagy árnyas kert, ahol is külön öröm volt étkezni, sőt hangversenyek zajlottak ott nyár idején. Főleg a Dalfüzér énekkar gyönyörködtette Sopront, gyakran a katonazenekarral élénkítve műsorát. A kapu előtt gyakorta lehetett fekete-sárga zászlót látni annak a jeléül, hogy közös hadseregbeli főtiszt lakik benn. Eléggé szemet szúrt ez az éledező hazafias gondolkodású polgárságnak, s mikor Reményi Ede, a hegedűkirály 1891-ben szintén megszállt, követelték, hogy nemzeti zászlót tűzzenek a házra.


Itt jól kivehető a Kino felirat a kapu fölött
Az 1900-as évek elején már sajnos arról tudósít a korabeli média, hogy népszerűsége megcsappant, s egyre kevesebb fogat járt be udvarába. Ezért az egyik nélkülözhető istállóban 1910 körül egy élelmes asszony mozit létesített, amit az utca felől nagy transzparens hirdetett: Várkerületi kinó. Ez volt a város második állandó mozija. Később megszűnt a kávéház is, helyette nagy drogéria nyílt, végül az első világháború után bevégződött a szálló különállása, egybeolvadt a mellette álló, hoteléval, majd nemsoká teljesen megszűnt. 1945 után többféle célt szolgált, volt pártház is, közvetlenül a rendszerváltás előtt pedig a süketnémák asztalosipari képzése kapott benne elhelyezést.
Ma egy szebb napokat is látott üzletház, bevásárló udvar található az egykori dicső fogadó helyén. Sokan pedig – jómagam is - úgy sétálunk el előtte, hogy talán nem is sejtjük, milyen fontos szeglete ez városunknak.

Források: Csatkai Endre: A soproni vendégfogadók a 16/19. században (Soproni Szemle), Göncz József-Bognár Béla: Vendéglátás és szórakozás Sopron vármegyében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése