2012. május 4., péntek

Gault&Millau 2012

Végre Magyarországon is megjelenhetett Európa egyik legfontosabb gasztrokalauza, a méltán népszerű Gault&Millau. Az évkönyvben éttermeket, szálláshelyeket, borászatokat és egyéb, turisztikailag fontos látnivalókat értékeltek a szerkesztők.

Előzmények
A Gault&Millau kalauz a Michelin után a legelismertebb szerte Európában. Két francia újságíró, Christian Millau és Henri Gault első összeállítása már 1972-ben megjelent, bár akkor még csak Franciaország legfontosabb éttermeit értékelte az azóta szabvánnyá vált húszpontos rendszerben. A kalauz merész hangvételre, őszinteségre törekedett, az éttermek értékelésénél azonban mindmáig nem tekinti fontosnak a külsőségeket vagy a felszolgálás minőségét. Henri Gault és Christian Millau duója a nyolcvanas években fölbomlott, s eladták a Gault&Millau márkanevet és magát a kalauzt. A kis sárga könyv ma már megjelenik Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Svájcban, Luxemburgban, sőt több országban külön borkalauz is létezik. (forrás: gaultmillau.hu)

Tátongó űr?
A magyarországi kiadás 328 magyar éttermet, 407 szálláshelyet, 107 borászatot tesztelt és több turisztikailag is érdekes látnivalót ajánl. A könyvet fellapozva továbbra is az derül ki, hogy a legmagasabb gasztronómiai színvonalat a fővárosban és környékén kell keresni. A dolog jogos, azonban, érdemes azon elgondolkozni, hogy az egy szakácssapkát szerzett, több mint kéttucatnyi étterem közül csak 9 vidéki, ráadásul egyik sem éri fel a magasabb (két-, vagy többsapkás) színvonalat. Vajon tényleg ekkora űr tátong Budapest és Magyarország más részei között? A dolog érthetetlen, mert bár a nagyobb fizetőképes kereslet a főváros előnyét jelenti, a jobb, értékesebb helyi alapanyagokban a különböző régióknak kellene lekörözniük a fővárost.


Régiók
Szomorúan lehet levonni a konzekvenciát, hogy a számos, idegenforgalmilag népszerű helyen (Sárvár, Bük, Hévíz, Miskolctapolca, Hajdúszoboszló, Harkány) nagyon gyenge az éttermek színvonala. A Balaton környékén már elindult a változás, de összességében itt is negatív a helyzet. Ugyancsak nehezen érthető, hogy bár hiába vannak az Alföldnek egyedi adottságai, gazdag lehetőségei, kéznyújtásra lévő alapanyagai, két legnagyobb városában – Debrecenben és Szegeden – nincs sapkás színvonalú étterem. Hasonlóan lehangoló Szolnok vagy Kecskemét állapota, viszont Békéscsaba felkerült az ínyencek térképére. Annak ellenére, hogy valamivel jobb a helyzet az Észak-dunántúli régióban (itt vannak sapkás éttermek), nem igazán érthető, hogy egyik legnagyobb városa Győr, miért nem tud sapkás helyet felmutatni. Vagy itt van példának okáért Sopron, a városban egyetlen 12 ponton felül hely sincs, a legjobb környékbeli eredményt egy fertőrákosi étteremnek sikerült elérnie. (Némi vigaszt jelent hat jó borászat ajánlása.) Ez utóbbi azért is érdekes, mert érzésem szerint, az ország keleti részéhez képest jelentősen jobb életminőség indokolná a magasabb vendéglátó színvonalat.  

Mindent összefoglalva, nagyon jó, hogy megjelenhetett a kis sárga gasztrokalauz! Szeretnénk mi is azt hinni, hogy hasonlóan az 1978-as osztrák, első kiadáshoz és az azt kiváltó hatásokhoz, a folyamatosan emelkedő színvonalhoz mi is csatlakozhatunk. Ha pedig sikerül a szerkesztők terve, hogy önállóan is értékeljenek majd borokat, esetleg külön borkalauz is megjelenik, talán akkor mondhatjuk igazán: összességében nálunk is elindult valami!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése