Céklasali kicsit másképp

Gyermekkorom óta szeretem a céklát, bár meg kell mondanom, hogy nagyon hosszú ideig kizárólag a hagyományos formáját ismertem. A kissé közhelyes készítési módon túllépve már felnőtt fejjel kezdtem el kísérletezni. A céklával érdemes mélyebb barátságot kötni!
 
Így a tél küszöbén, talán nem is gondolnátok, hogy a cékla az egyik legfontosabb vitamin- és ásványianyag-forrásunk. Maga a növény a libatopfélék családjába tartozik, a cukorrépával együtt alkot rokonságot. Már a babilóniaiak és a föníciaiak is nagy mennyiségben termesztették, később a rómaiak voltak azok, akik megismertették az európaiakkal. A középkori Európában élő népek annyira megkedvelték, hogy sok helyütt általánossá vált termesztése és fogyasztása. A földben lévő gyökérgumója magába szívja a talajban található értékes ásványi sókat, a foszfort, kalciumot, magnéziumot, káliumot, ként, vasat, rezet, jódot, bórt és lítiumot. Noha a kontinensen belül számos helyen ismert, klasszikus területe Észak-Európa és Oroszország lett, ki ne ismerné például az isteni borscsot?

A cékla tulajdonképpen gyógynövény! Szerteágazó gyógyhatását a benne található számos vitaminnak és ásványi anyagnak köszönheti. Mindenekelőtt sok káliumot tartalmaz, ami hozzájárul a test fizikai állapotához, az izmok és az állóképesség növeléséhez, de ezen kívül gazdag még foszforban, nátriumban, kálciumban, vasban, kénben, A-, B- és C-vitaminokban. A céklát a népi gyógyászat kiváló vérképzőnek ismeri. A vérre gyakorolt kedvező hatásait annak köszönheti, hogy - noha vastartalma nem nagyobb, mint más növényeké - a szervezet a céklából sokkal jobban tudja hasznosítani a benne található nyomelemeket.
Lékúra idején gyakran szerepel más zöldséggel, például a már említett sárgarépával, de jó társ az uborkával együtt is. A céklalé kitűnő májtisztító, ezért túlzott alkoholfogyasztás esetén segítheti a „másnapok” könnyebb átvészelését, nátha és influenza esetén pedig fogyasztása kifejezetten ajánlott.

Az én céklasalátám a következők szerint készül:

Hozzávalók (2 főre)
3db hosszúkás, közepes nagyságú cékla
1 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 evőkanál balzsamecet
1 kiskanál méz
fél kiskanál őrölt kömény
só, feketebors ízlés szerint

Elkészítés
Céklából, ha lehet, én mindig a hosszúkásabb formákat részesítem előnyben, ugyanis tapasztalatom szerint ízletesebbek, és könnyebben fogyaszthatóak. A megmosott céklát megtisztítom, majd lereszelem. Sózom, borsozom, majd kicsit állni hagyom. Bő félóra múlva jó minőségű, extra szűz olívaolajat, ugyancsak jó minőségű balzsamecetet és egy kiskanál mézet adok hozzá, meghintem őrölt köménnyel, majd összekeverem. Együtt ismét állni hagyom, legjobb, ha egy-két órát is pihen, majd akár magában, akár étel mellé is fogyaszthatjátok.