A napokban csomagot hozott a postás. Épp a legjobbkor, mert szerettem volna valami izgalmasat kóstolni. A jól átkötött pakkban két palack lapult, és némi pihentetés, hűtés után rögtön hozzáfogtam, hogy a borok tartalmával közelebbi ismeretséget kössek.
Egyik kedves ismerősöm már évek óta borexporttal foglalkozik, és kellő időben, na meg jó érzékkel vadászott le olyan borokat, melyek aztán üzletileg igen sikeresek lettek Magyarországon. Ezek a borok rendszerint persze nem váltják ki a borítészek elismerését, de ebben az esetben nem is erről van szó. A cég elsősorban olyan borokkal foglalkozik, melyek tiszta illatúak és ízűek, de nem túl bonyolultak, s ezek mellett igazán megfizethetők.
Ezúttal a Soave 2009-es évjáratával kezdtem. A bor a Scaligera Vini Soave társaságtól származik, és természetesen DOC, vagyis Denominazione di Origine Controllata, vagyis eredetvédett kategóriába tartozik. Soave szűkebb borvidéke Veneto tartomány nyugati részén, szinte közvetlenül a Garda-tónál fekszik. A tartomány rendkívül gazdag szőlőben és borban, évente mintegy hatmillió hektoliter bort készítenek errefelé, s ennek negyede megkapja a fent említett DOC státust. Hatalmas mennyiségről van szó tehát, ezért senki ne lepődjön meg, ha Soave néven igen sokféle minőséggel és árral találkozik. Az ár pedig sokszor egyáltalán nincs szinkronban a minőséggel. Igen könnyen bele lehet szaladni egy viszonylag drágább, de silányabb borba ugyanúgy, mint egy kifejezetten olcsó, de rendkívül megbízható italba. Örömmel mondhatom, hogy nekem az utóbbihoz volt szerencsém.
A Soave a helyben termett garganega, trebbiano és chardonnay fajtákból készülhet, tehát házasítással van dolgunk. A bor szalmasárga színnel indít, illatában közepesen intenzív, inkább vegetális, mint gyümölcsös. Ízében is kissé visszafogott, benne a párolt fehér spárgára emlékeztető jegyek köszönnek vissza. Kellően intenzív savak jellemzik, közepesen hosszú utóízét pedig némi elegáns kesernye zárja le. Alacsony alkoholtartalmú, nem túl komplex, de határozottan kellemes ivóbor a hétköznapokra.
Ízét, szerkezetét megismerve én mindenképpen egy jófajta halételt készítenék mellé, annak ellenére, hogy Itália földjén a Soave és a rizottó klasszikus párost alkot. Jó néhány hónapja már, hogy egykori munkahelyemen nap, mint nap dolgoztam Branzino- val, mely más néven tengeri fogas, és olaszhonban az egyik legnépszerűbb hal. Bátran lehet akár egészben, akár filéként is dolgozni vele. S, ha már ez a bor, akkor lehetne egy rostonsült Branzino-t adni mellé, ugyancsak roston sült vegyes zöldségekkel, pl. cukkini, padlizsán, endívia, plusz egy kis paradicsom.
Azt hiszem, minden ténynél többet mond a bor árkategóriája. Információim szerint ez a nedű nagyjából 6-700 forintért kerül majd a hazai áruházak polcaira. Ennek tudatában pedig kijelenthető, hogy egy kifejezetten jó vételről van szó. Ha találkoztok vele, ne habozzatok, érdemes jó pár flaskával bespájzolni.
Egy kis kedvcsináló...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése