A nyugati gasztronómiában több évtizedes hagyománya van az égetett szeszes italok és az ételek párosításának. Együtt fogyasztva őket, ideális esetben olyan, elsőre hihetetlennek tűnő harmóniák alakulhatnak ki, melyek még a sokat próbált ízlelőket is meglepik. Ennek tudatában kijelenthetjük: a pálinkának is megvan a helye a modern gasztro-kultúrában!
Mikor, hol?
A pálinka hazai, tradicionális fogyasztási szokásai azonban még kissé eltérnek attól, amit a bevezetőben írtam. Annak ellenére, hogy egy jól elkészített pálinkát a nap szinte minden szakában lehet fogyasztani, máig megvannak elsődleges alkalmai.
Az egyik legelterjedtebb fogyasztási szokás a reggeli idejére helyezi. Szatmárban ma is ismert a mondás: köszönöm, de már reggeli után vagyok. A mondat hátterében a régi paraszti életstílus állt. Hajnali kelés télen-nyáron, sokszor hidegben, ropogós mínuszokban, minden „rendes” ember pálinkával kezdte a napot. Jó esetben harapott mellé valamit, de nem ez volt a jellemző. Ezután következtek a ház körüli munkák, s mire a nap már felkelt, addigra a pálinkától, no meg az időközben elvégzett munkától, igencsak megjött az étvágy. Talán nem kell ecsetelnem, hogy mennyire kellemes pálinkával kezdeni a napot, különösen egy ködös, fagyos téli reggelen, pláne szüret, vagy disznóölés alkalmával.
Az ital fogyasztási kultúrája a XIX. század végén, a XX. század elején érte el csúcsát, sőt még a 20-as, 30-as években is divatos volt pálinkázni. A két világháború között a Kecskeméti Barackpálinka világszerte ismert és kedvelt ital volt, de szilvából, cseresznyéből és almából is meggyőző „főzetek” kerültek a fogyasztók asztalára. A modern gasztronómia egyre inkább nyitott a jó minőségű pálinkákra, s egyre inkább megfigyelhető, hogy kezdenek kialakulni a klasszikus pálinka-étel kapcsolatok.
Fogyasszuk, de hogyan?
Akárcsak a pálinka kóstolásánál, itt is az egyszerűbb, kevésbé karakteres pálinkáktól indulunk és haladunk a karakteresebb ízűek, aztán az érleltebbek felé. A végén jöhetnek szóba a már több éve fahordóban érlelt tételek is.
Ma már nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a pálinka leghelyesebb fogyasztási hőmérséklete maximum 16-19 fok között ajánlott. Ennél alacsonyabb hőfokon félő, hogy értékei rejtve maradnak, a felső határ felett, pedig az aromaanyagok túlságosan gyors párolgása vonhat el a fogyasztás élvezetéből. Amennyiben olyan helyzetbe kerültök, hogy az adott pálinkát túl alacsony hőfokon kínálják, ne féljetek azt szóvá tenni. Nagyon sok, vendéglátóhelyen még mindig nem eléggé felkészültek a jó minőségű pálinkák kínálására, így ne sajnáljátok az időt és az energiát a személyzet informálására.
Sokan hisznek a pálinka aperitif jellegű fogyasztásában. Bár köztudott, hogy az étkezés elindítójának lehetőleg minél kisebb alkoholtartalmú, kevésbé „agresszívebb” italok ajánlatosak, hiszen ezek célja elsősorban az ízlelő környezet felkészítése. Ha túl markáns ízű, vagy pedig nagyon magas alkoholtartalmú pálinkát fogyaszttotok kezdésnek, akkor fennáll a veszélye, hogy az ízlelőbimbókat eltompítja, és az ezután következő fogások, vagy italok értékei kissé rejtve maradnak. Távol álljon tőlem, hogy bárkit eltántorítsak a pálinkaivás aperitifként történő fogyasztásától, ám ha így tesztek, akkor azt javaslom, hogy lehetőleg minél alacsonyabb alkoholtartalmút válasszatok, és lehetőleg kerüljétek a túlzott karaktereket. Egy visszafogott illattal és ízzel rendelkező pálinka ebben az esetben jó választás lehet.
Mit, mihez?
Érlelt, már harmadlagos illatokkal és ízekkel rendelkező párlathoz jól passzolnak a csonthéjasok és az aszalt gyümölcsök. Ha lehetőségetek van rá és felleltek egy karakteres kajszi illatokkal- és ízekkel bíró pálinkát, az minden szempontból illő lehet a sárgabarack lekvárral töltött palacsinta mellé. Friss, mentás, feketeribizlis jegyekkel rendelkező pálinkákhoz nagyon jól illenek a friss sajtok, különösen a kecsketejből készült finomságok lehetnek izgalmasak.
Az étkezés befejezéséhez mindig jól esik a pálinka, legyen az gyümölcs vagy seprő, akár törköly. Segíti emésztésünket, felszabadítja az elnehezült gyomrot. Klasszikus étkezés lezárókkal is érdemes próbát tenni: híres párosítás a feketekávé, a szivar, mellyel valóban feltehetjük egy kellemes estén a pontot arra a bizonyos i-re.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése