Merengés az Aszúról II.

A tokaji Kopasz-hegy

Cikkünk első részében a régmúlt történéseit, az aszú kialakulásával kapcsolatos legfontosabb történéseket vettük át. A sok évszázados szerves fejlődést a 20. század elején és közepén politikai események szakították meg, majd 1989-ben olyan történelmi változások indultak a borvidéken, melyek azelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. Többen várva-várták ezt az időszakot, sokan scandallumként élték és élik meg mind a mai napig, ami akkor és azóta történt.

Hanyatlás

A Tokaji népszerűsége először a XIX. században végbemenő változások után csökkent. A bor eladása körüli visszaesést sokan, sokféle módszerrel magyarázták, és az okok valóban meglehetősen sokrétűek is voltak. Ebben az időben Európa legnagyobb részén átalakult a borfogyasztási kultúra, és új versenytársak tűntek fel a piacon. A más országokból szállított borok általában már modernebb, vagyis lepalackozott formában kerültek az asztalokra.

A huszadik század sajnos már a teljes hanyatlást hozta el a Tokaji Aszú számára. Előbb az I. világháború, majd az ezt követő trianoni szerződés piaci torzulásai viselték meg a bort és készítőit, majd a második világháború és az azt követő, szocialista rendszerbe történő betagolódás nyomta rá a bélyegét nemzeti kincsünkre. Ebben az időszakban a tokaji presztízse, szinte teljesen eltűnt, készítését pedig az igénytelen keleti piac követelményei határozták meg.

Mád

A szocialista aszú

1945 után, az új politikai és társadalmi rendszerben át kellett fogalmazni olyan presztízstermékeket, mint pl. az aszú is. Ekkor már nemcsak az alkoholozás, hanem egyéb borászati műveletek is engedélyezettek lettek, például a darabban tartás vagy a pasztőrözés. Ha elfogadott ténynek tekintjük azt, hogy a bor minősége a tőkén terem meg, akkor a gyenge minőségű alapanyag megjelenése szükségszerűen hozta magával a mesterséges borkészítést. Az aszú darabban tartása, végletekig erőltetett érlelése sem nyújtott már megoldást a problémákra, hiszen a gyenge alapanyag hibáit is csak bizonyos százalékban lehetett ezzel elfedni. A tokaji lassan, de biztosan szinte teljesen kiszorult az igényes minőségi borpiacról, és a központosítás, valamint a politikai érdekek miatt, majd negyven évig kizárólag egyféle aszú készülhetett.

Megújulás

Amint Magyarországon újra körvonalazódni kezdtek a piacgazdálkodás lehetőségei, nyilvánvalóvá vált, hogy a Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság képtelen nyereségesen képviselni a borvidéket. 1989-től megkezdődött a privatizáció, melynek első vonalában, nagyjából 1994-ig, elsősorban francia és spanyol befektetők érkeztek, melyeknek kizárólag egy céljuk volt: A Tokaji Aszút a világ legtermészetesebb botrytiszes édesborát végre visszajuttatni, az őt megillető helyre. A létrehozott társaságok általában az általuk megvásárolt dűlők neveit vették fel; így jött létre az első befektetők közül a Tokaj-Hétszőlő, a Tokaj-Disznókő, a Tokaj-Oremus, valamint a Château Pajzos és a Château Megyer.

Színtiszta arany?

A rendszerváltás óta eltelt időszakban újra hiteles és nagy minőségű aszúk kerültek a piacra, azonban a borvidéken végbemenő pozitív változások mellett kialakultak az „új aszú-régi aszú”, és a „magyar aszú-külföldi aszú” ellentétpárok, melyek sajnos nem segítették elő a borvidéken dolgozó termelők egymásra találását sem.

Jelenleg ahány ház, annyi szokás elv alapján a pincészetek újra szabadon választhatnak, hogy milyen termelési filozófiával, melyik stílusban készítik az aszút. Ma örömteli, hogy ahány pincészet, annyi féle íz és illat lengi be ezt a bort. Több, mint 6000 hektár és 28 település, valamint a rengeteg stílus mellett csak azt ajánlhatom, az aszú iránt érdeklődőknek, hogy ne hagyják magukat befolyásolni a különböző információk által, hanem ha tehetik, minél többet kóstoljanak, lehetőleg a helyszínen. Kinek előbb, kinek utóbb, de mindenkinek egészen biztosan kialakul az aszúképe és megtalálhatja azt a stílust, azokat a borokat, melyek hozzá a legközelebb állnak. Ma az aszú újra változatos stílusokban kápráztatja el az értő fogyasztókat!