Nálunk az újév elmaradhatatlan a töltött káposzta nélkül. Az elején csak úgy hagyományosan készítettük, majd kezdtünk kicsit kísérletezni vele. Kipróbáltuk már gerslivel, de valahogy a mostani verzió vált be igazán. Ajánlom mindenkinek! Másnapos, „beteg” gyomorra garantált gyógyír...
Hagyományosan magyar ételnek ismerjük, pedig nem árt tudni, hogy a környező (keleti és déli) országok mindegyikében megtalálható valamilyen módon. Valószínűleg török közvetítéssel került hozzánk, elsősorban Erdélybe, majd onnan tovább az egész országba. Létezik legalább öt-hat féle változata, egyik leginkább kedvelt a kolozsvári módozat. Ez utóbbi csak nagyon éheseknek vagy fizikai munkát végzőknek ajánlott :-)
Hozzávalók 6-8 főre:60 dkg darált hús
6 ek. kukoricadara és 6 ek. rizs keverve
1 közepes fej savanyított káposzta
1 kg vágott savanyú káposzta
1 tojás
3-4 db babérlevél
4-5 egész bors
frissen őrölt bors, só
1 szelet füstölt tarja
olaj, liszt, fűszerpaprika a rántáshoz
Elkészítés:
A töltelék elkészítésével kezdünk, itt az egyik legfontosabb kérdés a hús minősége. Mi általában egy kicsit zsírosabbat szoktunk választani hozzá: nagyon jó a dagadó vagy a lapocka, ezek a legízletesebbek. Aki persze nem fogyaszt sertéshúst, az is bátran elkészítheti, mondjuk pulykacombból. A káposzta minősége sem elhanyagolható tényező, nálunk a helyi piacon azonban (péntekenként)mindig van megbízható forrás, a vágott és a savanyított fejre egyaránt. A darált húst összedolgozzuk a kukoricadarával, a rizzsel, fűszerezzük, majd ráütjük a tojást. Az elkészült tölteléket a káposzta leveleibe töltjük, kb. 18db lesz. Ha a levelek elfogytak, viszont marad még töltelékünk, akkor bátran lehet még gombócokat formázni. A vágott savanyú káposztát, ha szükséges átmossuk, egy nagyobb fazék aljára teszünk egy sort, majd körberakjuk a töltelékkel, jöhet rá még egy sor káposzta, majd megint egy sor töltelék. A végét ismét csak a káposztával rakjuk meg, beletesszük a füstölt tarját, ha szükséges még fűszerezzük, és felöntjük vízzel. Nagyjából 1,5-2 óra alatt készen van, ezután az ismert módon berántjuk. Van, aki azon nyomban melegen, más többször felmelegítve, vagy éppen kicsit langyosan szereti. Mi általában megvárjuk a másnapot - ha végképp nem megy, csak addig, amíg kihűl -, mikorra az ízek már összeértek, és kicsit hidegen, sok tejföllel fogyasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése