Menüpontok

2012. március 8., csütörtök

„A” Szakácskönyv

Dobos C. József életművével már foglalkoztunk korábban is, egészen pontosan tavaly. Már akkor elhatároztam, hogy mindenképpen beszerzem a Magyar-Franczia Szakácskönyvet, melyet még jónéhány szakmai könyvvel együtt én megkerülhetetlen alapműnek gondolok. Idén ráadásul 165 éve született a magyar szakács- és cukrászművészet hallhatatlan alakja, így most különösen aktuális a könyvről beszélni.

A szerző, a következő gondolatokkal kezdi a könyvet: (…) A jó hírnév, melyet Ausztria-Magyarország főúri házainál szerencsés voltam kivívni, s melynek évek óta fönálló üzletem is örvend, szolgáljon kezességül a nagyérdemű közönségnek, különösen pedig a bájos magyar gazdasszonyoknak, kiknek használatára ez a szakácskönyv főleg iratott, szolgáljon mondom kezességül arra nézve, hogy e műben egy szakembernek igazán gyakorlati – sok évi tapasztalat által kipróbált tanácsait és utasításait fogja találni. (…)

Az igen részletes mű valóban az alapoktól kezdi, a szakácsművészet történetétől, aztán végigkalauzolja az olvasót a konyhán, a korabeli eszközök sokaságán keresztül a fűszerekig, fűszernövényekig, hogy később valóban elkezdhessünk főzni. (Apropó: tudjátok, hogy mit jelent ma a 19. században még főzelék-vésőnek nevezett eszköz? Vagy éppen milyen lehetett a leves indiai madárfészekből?)
Levesek, húskivonatok, mártások, fűszervajak, marinádok,… sertést, marhát, nyulat, sőt vadat, halat, s mi jó falat, mind megtalálhattok ebben a nagyszerű összeállításban. Ami pedig végképp szokatlan, ámde pont ettől teszi egyedivé a könyvet, hogy étlap- és itallap összeállítást, felszolgálási szabályokat, sőt a gyermek és diétás étkezés szabályait is különös gonddal részletezi.
A cím egyébként találó, hisz számtalan ételt meglehetősen franciás jelleggel ír le. Sok ma már tán el sem készíthető így, de viszont mindvégig hű marad a hagyományos magyar ízekhez is. Érdekes, de akár egyfajta korrajznak is felfogható ez a „fúzió”. Gyakorlatiasságát talán az bizonyítja a legjobban, hogy a 19. század legvégén – abban a korban vagyunk, mikor magyar gasztronómia története során talán legnagyobb fellendülését, virágkorát élte , a még meglévő, de vékonyodó arisztokrácia és az izmosodó polgárság konyhája között vékony határ húzódott.


Még egy fontos adalék, csupán a hitelesség kedvéért. A könyv 1881-ben jelent meg, tehát ez egy reprint kiadás, korabeli nyelvezettel, grafikákkal kiegészítve. Mai fejjel jogosan keressük meg benne az eredeti Dobos-torta receptjét, pedig azt a mester csak 1884-ben alkotta meg, így értelemszerűen nem szerepelhet benne. Ezért hát nem az eredeti tartalomban, de a kiadó leleményességét kifejezve, leghátul megtalálható ennek a nagy hírnevet adó tortának a leírása is.

A könyvért köszönet a kiadónak:  www.grafokonyv.hu

2 megjegyzés:

  1. Dobos írásos munkásságának többi darabja sem érdektelen! Az előző posztban leírt Csapó-Éliás könyvről nem is tudtam, megkeresem a könyvtárban.

    VálaszTörlés
  2. @ Zsuzsanna: Igen, teljesen igazad van, ám mégis a Magyar-Franczia szakácskönyv tekinthető a főműnek. A másik könyv még úgy tudom kapható, ill. megrendelhető.

    VálaszTörlés