2012. november 16., péntek

Régi idők vendéglői IV.- A Városligeti Vendéglő

Több soproni forrásból ismert, hogy az 1890-es években hivatalos városi és állami körök is megpróbálták az Alpokhoz szokott gazdag közönséget a magyar tájakra csalogatni. A kormányprogram lényege a luxusszállók építésének és villatelepek létesítésének központi támogatása volt. Mindez egybeesett azon városi törekvéssel, hogy az addig igen gyéren lakott és szinte beépítetlen Lővérek felé terjeszkedjen a város.

A tátrai villaépítkezések példáján felbuzdulva Muck András erdésznek sikerült 1892-ben a mai Villa sor – egykori „Spangenwald” – parcellázási tervét a várossal elfogadtatni. A villák idegen tőkével épültek volna, kiszolgálásukra vendégfogadót emeltek. Felépítésére 1895-ben a Városligeti Villavendéglő Részvénytársaság megbízásából Schiller János építész készített terveket. A helyet végül Fohrmann Mihály nyitotta meg még abban az évben, s 1911-ig Rupanovits József irányította.
Az épület alaprajzi elrendezése és megjelenése a környező Lőverek hangulatához igazodott. Az étterem szabadon álló, L formájú beépítésével a tervező megfelelően kihasználta a saroktelek előnyeit. Egyemeletes sarokszárnyat épített, ennek két oldalához földszintes épületrészek csatlakoztak. A saroképületben kapott helyet az italkimérés, ettől balra tágas fogyasztóteret – „Saal” – alakítottak ki, melyhez földszintes veranda csatlakozott. Másik oldalán konyha és két vendégszoba létesült. Az emeleten elhelyezett öt szobához kétkarú, kényelmes lépcső vezetett. A kétnemű illemhelyek a lépcső két oldalán kaptak helyet. Az épület megjelenése – faverandás sávozott, tömör földszint – a lőverházak építészeti kialakításához illeszkedett: az épületsarok hangsúlyos kialakítása és az emeleten alkalmazott faváz – Fachwerk – mégis sajátos „középület-jelleget” adott a háznak, és kiemelte a szomszédos villaépületek sorából.
S hogy a Városligeti Vendéglő mennyire népszerű volt, jól mutatja, hogy a későbbi évtizedekben is töretlenül működött. 1917-ben Benkő Géza tulajdona lett, aki 1928-ig üzemeltette, majd ekkor a Gruber család vásárolta meg. Nagyarányú, többszöri átalakítás kezdődött, s a vendéglőtől még feljebb a dombon, déli irányban modern penzió, később hotel született. 

A II. világháború utáni társadalmi és politikai változások nem kerülhették el a kis családi szállodát sem, melyet államosítottak. További bővítés után gyermek szívszanatóriumként üzemelt egészen 1990-ig. Az épület jelenleg elhagyatott, bár néhány esztendővel ezelőtt kisebb-nagyobb beruházások kezdődtek egy állítólagos magánklinika kialakítására.

Források: Soproni Szemle, 2001. LV. évf. 3. szám. (Winkler Gábor: Idegenforgalmi épületek Sopronban a 19. században)
Fotó: G.J & B.B.- Vendéglátás és szórakozás Sopron Vármegyében.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése