2012. december 6., csütörtök

Magyar Elek – Az Ínyesmester szakácskönyve

Az eredeti kiadás borítója
A tavalyi esztendő végétől kezdve nagy vágyam volt, hogy néhány, a hazai gasztronómiában alapműnek tekinthető könyvet megvásároljak. Az Ínyesmester szakácskönyvével majdhogynem teljessé vált a beszerzendő könyvek listája, bár még van egy-két tipp, amivel bővíteni lehetne a könyvespolcot. Ez a szakácskönyv viszont valóban alapmű, mindenkinek ajánlható, ráadásul a gasztronómiai könyvek vonatkozásában rendkívül irodalmi is.

Magyar Elek, a szerző, a piarista főgimnáziumban érettségizett. Jogi tanulmányait Budapesten végezte. Újságírói pályáját a Telefonhírmondó munkatársaként kezdte, ahol egyúttal bemondó is volt. 1901-től a Magyarország című lap munkatársa, majd 1917-től felelős szerkesztője volt. Újságírói munkája sokrétű volt, egyaránt írt a régi Budapestről szóló tárcákat, politikai cikkeket, színházi és képzőművészeti kritikákat, sport és lóverseny tudósításokat. Ínyesmester néven lett Magyar Elek, a fehér asztal örömeinek és a konyha gondjainak egyik legismertebb szakembere. Fejezetek az ínyesmesterség köréből címmel 1928-tól a reggeli lapban, a Pesti Naplóban minden vasárnap egy teljes újságoldalon jelentek meg gasztronómiai írásai. A leközölt írásainak első néhány évi terméséből született meg Az Ínyesmester szakácskönyve (1932). 1945 után a Képes Figyelőben is vezette a konyhaművészeti rovatot, bár az és akkor már egészen másról szólt. 


Magyar Elek és Gundel Károly, 1933-ban
Az Ínyesmester szakácskönyve című műve a gasztronómiai irodalom egyik legismertebb műve ma is. Babits kritikájában, "az Ínyesmester könyve minden európai látóköre - vagy mondjuk inkább: ízléshorizontja - mellett is teljesen magyar könyv" az irodalomhoz sorolta, "noha bizonyára kevesebb embernek fog eszébe jutni, hogy odasorozza."   
A szerző hajdani ajánlása ma is helytálló: "Kezdők és haladók, hagyománytisztelők és forradalmárok, szegények és gazdagok, egészségesek és diétások mind nagy haszonnal forgathatják e kötet lapjait s kellemes ismeretséget köthetnek a konyhaművészet legmodernebb újdonságaival is."

Ui:
Szakácskönyv, de nem abban az értelemben, ahogy ma gondoljuk. Zseniális szerkesztésének köszönhetően, ha éppen már belefáradnánk a receptek, leírások olvasásába, ezt mindig feloldja egy-két jóízű történettel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése