Menüpontok

2013. augusztus 2., péntek

Mikulás dinnye (Piel de sapo)

Megint újdonságot sikerült megismernünk, megkóstolnunk. Tegnap Mónika méregzöld színű, közepes, kissé ovális dinnyével tért haza a bevásárlásból. „- Ez is egy sárgadinnye, gyere, kóstoljuk meg!”- jött a felhívás…

Miközben beleástam magam a témába, meglepett, hogy a sárgadinnyék tulajdonképpen zöldségfélék, a nagyközönség mégis gyümölcsnek tekinti. Rengeteg ásványi anyagot, vitamint tartalmaznak, élénkítik a veseműködést, hatékony köszvény és reuma ellen, de a rákkutatásban is használják. 
Már közel ötezer éve léteztek Egyiptomban és Perzsiában is, majd innen terjedtek el a Közel-Keleten. A Földközi-tenger vidékére a görögök, majd a rómaiak közvetítésével jutott el, de az Ibériai-félszigetre már a mórok vitték, ahonnan aztán a spanyolok elhajóztatták az Újvilágba a 16. században.  
A leghíresebb, klasszikus Cantaloupe-dinnyén kívül ma a világ piacain közel ötszáz fajta ismert.  Ogen, Charente-i, mézdinnye, cukordinnye, ananászdinnye, vagy éppen Galia, stb. Minden fajtának kissé eltérő az íze a textúrája, de még a cukortartalma is.
A mikulás-, zöld- vagy télidinnye, késői fajtaként ismert, elsősorban szeptemberben érik. Súlya hetven-nyolcvan deka, felülete, viaszos, rücskös, foltos, barázdás. Formája enyhén ovális, talán leginkább tökszerű. Rendkívül ízletes, ropogós, húsának állaga hasonlít a vilmoskörtére, édessége mellett egy enyhe diós jegy is megfigyelhető.  Erre a fajtára is igaz, hogy kissé korábban szedve kitűnően savanyítható, akkor is igazi ínyencség válik belőle.
Mi csak most ismerkedtünk vele, leginkább szólóban fogyasztottuk. Szerintem jól illik csirkéhez, el tudom képzelni halakhoz (pl. hideg füstölt pisztránghoz), vagy szűzérméhez, legközelebb pedig egészen biztosan vajon kicsit karamellizálom, és lazac mellé adom!
Ha rátaláltok, bátran tegyetek egy próbát!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése