White Lady

Nálam a koktélok szeretete a kilencvenes évek elejére nyúlik vissza. Tom Cruise filmjének hatására azonnal mixer szerettem volna lenni. Tanfolyamok akkoriban még nem nagyon voltak, vendéglátóhelyek, ahol pedig kerestek volna ilyen szakembert még kevésbé. Nem maradt más, mint az önképzés.

A White Lady igazi klasszikus, ráadásul igen különleges koktél, s mint ilyen igen sok változatban bukkan fel. Kis túlzással, szinte minden bárban más és más alakban élvezhető. A nagy koktélimádók, a menő mixerek legalább hét-nyolc féle White Lady koktélt ismernek, amelyeknek mégis vajmi kevés közük van egymáshoz.

A koktél egyesek szerint az I. világháború után készült Londonban, megalkotója pedig a legendás Harry MacElhone, aki több tucat koktélt is kreált sok évtizedes pályafutása alatt. Harry a húszas években megalapította az ugyancsak legendás Harry’s New York Bar-t Párizsban, s innentől kezdve ide tette át székhelyét.

A harmincas évek elején kezdte el variálni az eredetileg is saját maga által kreált változatot. Az eredeti változatban a gin dominált, majd a Cointreau következett, legvégül a legkisebb arányban a citromlé. A gin alapvető dominanciája egyértelműen a szigetországi fogyasztási szokásokat jelezte, várható volt, hogy Európában, a francia hagyományokat követve kissé átalakul ez a klasszikus.

Harry tehát pontosan a nagy gazdasági világválság közepette, a Szajna-parti fővárosban már egyenlő arányban használta a fenti alapanyagokat. A koktél híre szélsebesen terjed el az egész világon. Nemsokára már Amerikában is előszeretettel fogyasztották, ám milyen érdekes, ott megint variáltak rajta egy keveset. A tengerentúlon – ki tudja miért – tejszín és a tojás sárgája is bekerült az összetevők közé.

Klasszikus Harry-féle recept 1919-ből

3cl jó minőségű gin

1,5cl Cointreau

1,5cl frissen facsart citromlé

egy kis öntet Créme de Menthe

Shakerben rázzuk össze, szűrjük klasszikus ipszilon formájú pohárba, és koktélcseresznyével díszítve adjuk a vendég elé.

Párizsi változat

2cl Cointreau

2cl gin

2cl citromlé

A White Lady szerintem azért is fantasztikus, mert bátran lehet variálni. Egy időben gondolkoztam azon is, hogy mondjuk, egy kicsit honosítsam, és a gin helyett egy jó helyi (magyar) áfonya pálinkával készítsem, de még nem sikerült összehozni a változatot. Mindenesetre a gin és az áfonya pálinka között meglepő ízbeli hasonlóságok vannak. Fedezzétek fel ti is…