2011. május 5., csütörtök

Champagne-sztorik

A nagymúltú szőlő- és borvidékek az egész világon (többek közt) arról ismertek, hogy tele vannak érdekes történetekkel. Ilyen például az, amikor feltűnik egy-egy mesebeli alak, aki először hozott be bizonyos fajtákat, vagy egy szerzetes, aki még a földet is megrágta, vagy egy pincemester, aki kölcsönkérte gazdájának konyhaasztalát, hogy abba lyukakat fúrjon. Bár a pezsgőkultúra nálunk még csak gyerekcipőben jár, azért itthon is történtek érdekes dolgok. Mégsem versenyezhetünk Champagne-nyal, ahol a pezsgőkészítés évszázados hagyománya, ugyancsak bővelkedik érdekes történetekben. Ezekből gyűjtöttem most össze egy csokorra valót.
  

A Moët & Chandon pezsgőház elődjét 1743-ban alapította Claude Moët. A Champagne vidékéről származó pezsgőborai szinte azonnal népszerűek lettek a császári udvarban, majd a XVIII. század végére a Moët márkanevet már szerte Európában ismerték és kedvelték. A cég volt az első, amely tengerentúli exporttal próbálkozott, így az Egyesült Államok polgárai is egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a nemes ital felé.
A cégalapító Claude Moët unokája, Jean-Remy Moët irányítása idején a pincészet termékeit olyan hírességek fogyasztották, mint Napóleon vagy az amerikai állam egyik alapító atyja Thomas Jefferson. 1832-ben Jean-Remy a cég tulajdonjogát felosztotta fia Victor és veje Pierre-Gabriel Chandon de Briailles között, így a Moët név a Chandon utótaggal bővült. 1842 igen fontos dátum a cég történetében, hiszen ekkor került piacra az első évjáratos pezsgőjük. Mindmáig legkelendőbb terméküket, a Brut Imperialt 1860-ban ismerhette meg a világ, presztízs márkájukat pedig Dom Pérignon tiszteletére keresztelték.

Még Claude Moët színre lépése előtt 1734-ben a champagne-i borkereskedő Jacques Fourneaux már kísérletezett pezsgővel, és ekkor alapította meg vállalkozását, a későbbiekben nagy hírnevet szerzett Taittinger cég elődjét. 1912 táján Pierre-Charles Taittinger egyik sógorával közösen egy pezsgőkereskedelemmel és -exporttal foglalkozó vállalkozást működtetett. Álma, egy klasszikus Champagne ház létrehozása volt, mely 1932-ben vált valóra, amikor sikerült megszereznie a birtokot, melynek falai között egykoron a híres filozófus Cazotte élt, akit a francia forradalom alatt a királyhoz, XVI. Lajoshoz való hűségéért lefejeztek.
Pierre Taittinger a piac elvárásaihoz igazodva - talán elsőként - az elegáns, könnyed bort adó chardonnayt részesítette előnyben a pinot szőlőfajtával szemben, így az emberek ízléséhez közelebb álló pezsgői iránt óriási volt a kereslet. 1945 után harmad szülött fia Francois, fivérei Claude és Jean támogatásával apjuk vállalkozását a mennyekbe emelte, és a pincészet központját a XIII. században épített Saint-Nicaise kolostorba helyezte át, amelyhez hozzátartozott az impozáns, IV. században épült mészkőbe vájt pincerendszer is. Francois felfelé ívelő karrierjének egy 1960-ban történt tragikus autóbaleset vetett véget.

Philippe Clicquot borkereskedő és szőlőtulajdonos 1772-ben alapított céget Reims-ben. Ezt a vállalatot később fia, Francois 1798-ban átvette, de annak 1805-ben bekövetkezett halála után feleségére, Nicole-Barbe Ponsardin-re szállt a tulajdonlás és az irányítás.
Abban a korban meglehetősen szokatlan volt, hogy egy hölgy üzleti ügyekkel foglalkozzon, azonban a mindössze 27 éves özvegy kimondottan ügyesen forgolódott ezekben a körökben. A pezsgőpince nevét nemsokára Veuve Clicquot Ponsardin-re változtatta. A „veuve” szó a francia nyelvben özvegyet jelent.
A cég átvétele sok nehézségbe ütközött. Az 1800-as évek elején, a napóleoni háborúk miatt általános tengerzár volt érvényben, mely a hajózással bonyolított kereskedelmet is nagymértékben gátolta. Madame Clicquot viszont pontosan ebben az időben egy fontos Oroszországba induló megrendelést semmiképpen sem akart visszautasítani, ezért merész lépésre szánta el magát. A hajózárlat ellenére azt tervezte, hogy mindenáron eljuttatja a megrendelést a cári udvar számára. Bár sokan óvták az úttól, ő mégis belevágott, s nem sokkal később a hajó sértetlenül futott be Szentpétervárra. Ettől kezdve Oroszországban a Veuve Clicquot neve teljesen egybeforrt a champagne-i pezsgőbor fogalmával, és a ház sikere azóta is töretlen. A történelminek minősíthető tett után került bele a horgony a cég címerébe is, sőt Madame Clicquot odahaza is a pezsgővidék legismertebb személyiségévé vált.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése