2011. május 8., vasárnap

Pezsgő a Kárpát-medencében

A champagne-i pezsgőbor hamar meghódította a francia földet, népszerűsége és terjedése egész Európában forradalminak nevezhető. Franciaországon kívül is sorra alakultak a pezsgőpincészetek, így került a sorba Oroszország, Spanyolország, Németország, Olaszország, Ausztria és persze Magyarország is. Később kiderült, hogy a Kárpát-medencében egyedülállóan gazdagok a lehetőségek pezsgő alapanyag termesztésére.
  
Ma már gondolom, nagyon érdekes lehet a kijelentés, de ha jobban megvizsgáljuk a korabeli szőlő- és borkultúrát, rögtön megértjük, hogy miért is alakult így. Az 1800-as évek elején hazánkban igen fejlett volt az ágazat, jelentős az ültetvényi háttér és az előállított bormennyiség is. Az akkoriban is vezető franciák mellett szinte rögtön mi következtünk a sorban, ennek szerves részeként pedig törvényszerű volt, hogy az új ital sikeres lehet a hazai adottságok közt is.
A történelmi Magyarország területén az első pezsgőpincészetet a Hubert ház keretén belül hozták létre, 1825-ben Pozsonyban. A város és környéke akkoriban fontos bortermelő vidéknek számított, könnyen megvalósítható volt a szállítás, ideális távolságban volt a császárvároshoz is, így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a település tekinthető a hazai pezsgőkészítés melegágyának. A szerény kezdet után a pezsgő népszerűsége itt is bizonyított: a század végére az egykori koronázó város már öt pincészettel büszkélkedhetett.
Az első időkben Huberték is komoly nehézségekkel szembesültek, hiszen a XIX. század elején úgy ismerték a pezsgőt, mint kizárólagos francia italt, így rengeteg idő, szakember és persze kiváló alapborok kellettek ahhoz, hogy pezsgőik felvegyék a versenyt a Champagne-ból származó, akkoriban már igen elegáns italokkal. A cég kitartása azonban nem lankadt, és ez előbb-utóbb meghozta az eredményt: már az 1840-es években több tízezer palack pezsgőt készítettek. Egyeduralkodásuk 1835-ig tartott, ekkor alapították meg az Esch &Tsa. céget, ahol a később nagy népszerűségnek örvendő Széchenyi pezsgő is készült.
Annak ellenére, hogy a század végén tragikus pusztítást végzett a filoxéra, tovább fejlődött, népszerűsödött a pezsgő. Ennek köszönhetően alakult meg a Palugyai, a Lenard & Laban, valamint a Berlin is. (A Hubert cég mind a mai napig működik a szlovákiai Szereden, egyébiránt a Henkell cégcsoport része.)



Az első pesti pezsgőgyár megalakulására 1852-ig kellett várni. Ekkor jegyezték be Hölle Márton Józsefvárosi Pezsgőgyárát a társas vállalkozások körébe. Ezek után sorra alakultak a pincészetek a székesfővárosban is. Gráner(1854), Prükler(1864), Holzmann & Muritzky(1881), Törley J. & Tsa.(1882), Louis Francois & Co.(1886), Reichardt & Tsa.(1893), Éder Mihály(1893), Dubois & Tsa.(1897), Eberhardt Antal(1899). A felsorolásból is látszik, hogy a pezsgőkészítés különösen a XIX. század második felében, a nyolcvanas-kilencvenes években kezdett igazán népszerűsödni, ekkoriban már komoly haszonnal kecsegtetett egy pincészet létrehozása.
Pozsony és Budapest fejlődésével együtt vidéken is megjelentek az első pezsgőmanufaktúrák, különösen ott, ahol könnyedén biztosítani lehetett a jó alapanyagot. További pezsgőpincészetek is létesültek, Andrényi (Arad 1862), Herceg Schaumburg-Lippe (Szlatna, később Villány 1864), Pethő (Velence 1875), Belatnyi (Velence 1898), Littke (Pécs 1876).


Budafok, a pezsgőváros
Promontor (1885-től Budafok) nem véletlenül lett a hazai bor- és pezsgőkészítés valamint forgalmazás központja. Közel volt a Duna, jó utak és vasútvonalak hiányában sem szenvedett, karnyújtásnyira volt az alapanyag, a főváros nagymértékű fejlődése pedig biztos piacot jelentett. Ebben az időben sok szőlő- és bortermelő, pezsgőmester vagy borkereskedő tette át székhelyét a településre. Mindez annak fényében válik még érdekesebbé, ha tudjuk, hogy ez idő tájt Magyarország szőlőinek csaknem felét elpusztított a szőlőgyökértetű. Bár számtalan pezsgőpincészetet létesítettek a takaros kisvárosban, a magyar pezsgő patinás hírét azonban a Törley és Francois családoknak köszönhette, hiszen e két pincészetet és termékeit gyakorlatilag az egész világon ismerték.
Egy század végén készített összeírás szerint Magyarországon nyolc nagyobb pezsgőpincészet működött, melyek éves forgalma hozzávetőleg kétmillió palack volt. A XX. század elején újabb pezsgőpincészetek is alakultak, Unyi(1904), Nunn(1911), Dietzl(1912), Esterházy(Tata 1905), mely azt jelzi, hogy még ebben az időben is meglehetősen jövedelmező volt a pezsgőkészítés. 


    
Az első megtorpanást az 1914-ben kirobbant világégés okozta. Ugyan a pezsgő ára és fogyasztása az első világháború alatt szinte soha nem látott magasságokba szökött, azonban a háború vége után egymás után zártak be a gyárak. A trianoni békeszerződés sajnos rányomta a bélyegét az egész hazai bor- és pezsgőkészítésre. Innentől számítva lényegében a bankok vették át a pincészetek üzemeltetését. A gazdasági világválság előtt ismét fejlődött a hazai piac, és jelentősen nőtt az export is. A legjobb pezsgőket ekkoriban Olaszországba, az Egyesült Államokba, Franciaországba, valamint Angliába szállították. Pár új pincészet is piacra lépett, például a Zichy vagy a Magyar Királyi Állami Pincegazdaság, azonban a gazdasági világválságot és a második világháborút csak nagyon kevesen élték túl. A Littke, a Francois, a Törley és a tatai Esterházy, azonban mindvégig talpon maradt.
    
Az iparosított pezsgő
1945 után a pezsgőkészítés, ha lassan is, de újra megindulhatott, azonban néhány évnyi nyugalom után ezúttal az államosítás szólt közbe. A rendszeres, piaci termelést a Törley már állami tulajdonban kezdi meg 1951-ben, 1955-ben megalapították a mai Hungaria elődjét, 1963-ban pedig beindították a tankpezsgő gyártását. Az 1960-as 70-es években a pezsgő készítése és forgalma megsokszorozódott. A magyar borászat óriás cégének a Hungarovinnek tulajdonába került később a Törley pezsgőgyár is, majd a nyolcvanas évek elejére a termelés már az évi harmincmillió palackot ostromolta, ám ennek szinte teljes egészét a jóval alacsonyabb minőségű tankpezsgő adta. A teljességhez hozzátartozik, hogy ebben az időben a cég olyan márkákkal is bővíteni tudta szortimentjét, mint az újraindított Francois, amit a családtól megvásárolt névhasználat tett lehetővé, így a patinás márkanév alatt újra készítetek tradicionális pezsgőt.
   
A rendszerváltás és a keleti piac megszűnése után a termelés drasztikusan csökkent, így bekövetkezett a Hungarovin privatizációja is. Az új tulajdonos a Henkell & Shönlein lett, mely új, modern technológiákat honosított meg és a profi tőke is megtette a hatását. Az új cég egy hatékonyan vezetett, nagy piaci súllyal, de ehhez mérten nagy felelősséggel rendelkező vállalattá nőtte ki magát. 1996-ban megvásárolták a Balatonboglári Borá-szati Rt-t is, így a magyar piac második legjelentősebb pezsgős vállalkozása is érdekeltségük alá került.
  
A cég nevét 2004-től hivatalosan is Törley Pezsgőpincészetté változtatta. A névváltoztatással egy időben, jelentős fejlesztéseket eszközöltek. A nagy hagyományokkal bíró Anna utcai pezsgőpincészet a közeljövőben kizárólag a tradicionális technológia kiszolgálását hivatott szolgálni.
Az elmúlt években a már meglévő termékek minőségét jelentősen fejlesztették, miközben újdonságokkal, friss márkákkal is életben tartották a piac érdeklődését.

1 megjegyzés:

  1. Istvan A Lovag Keglovich2011. május 18. 9:43

    Köszi! Most olvastam a pezsgőt is! Klassz csak nem tudok hozzászólni.
    Sopronban is csinál a Jandl és a Taschner.

    VálaszTörlés